Jedlik Ányos ProgramA gyepgazdálkodás történeti áttekintéseA gyepgazdálkodás eszközei, gépeiKaszálás eszközei, gépeiA forgatás és gyűjtés eszközeiA zöldtakarmány készítés eszközeiSzárzúzó gépek
GalériaFórum
FELHASZNÁLÓKNAK

Email:
Jelszó:
Regisztráció »

A gyepgazdálkodás eszközei, gépei

 

A gyep termésének tartósítása napjainkban gyakorlati viszonyok között szárítással vagy erjesztéssel történik. A kiegyenlített táplálóanyag-tartalmú, jól készített, finomszálú, zöld színű, aromás fűszénát minden kérődző állat, de a szamár és a ló is szívesen fogyasztja. Előnyös az étrendi hatása, könnyen emészthetők a táplálóanyagai, emellett vitaminokban és ásványi anyagokban gazdag.

 

 

A széna minőségét döntően a kaszálás időpontja és az időjárási tényezők határozzák meg, hiszen a növény korával együtt változik a minősége és így a táplálóértéke is az időjárási viszonyok pedig a munka menetére s ezen keresztül a minőségre gyakorolnak hatást. Minél fiatalabb a növény, annál nagyobb a táplálóanyag-, főleg a fehérje- és ásványianyag-tartalma egységnyi mennyiségű szárazanyagban, s minél jobban közeledik az éréshez, annál inkább nő a nyersrost. Az optimum a vezérnövény virágzásának kezdetére esik. Ez pedig az első kaszálás idején két hétre korlátozódik.

Nagyon nagy a különbség azonban egy természetes, fajgazdag valamint a pár fajból álló gyepről betakarított takarmány beltartalmi értékében.

 A természetes gyepek szénatermése esetében nem egy-két fajból álló zöldtömegről beszélhetünk, hanem időben egymást meghatározott sorrendben követő növénytársulások váltakozásáról, ahol a gazdálkodási természetvédelmi valamint a mennyiségi és minőségi összefüggéseknek több optimuma is mérhető, mivel az egymás utáni aszpektusok növényei, az időjárási körülményeknek megfelelően jelentős átmeneteket, javuló rosszabbodó beltartalmi értékeket produkálhatnak. Tapasztalataink szerint az nedves rétek nyári pillangósözöne jelentősen ellensúlyozza a kései betakarításból adódó minőségcsökkenést és növeli a takarmány tömegét is.

 Az első kaszálással begyűjtött szénát anyaszénának nevezzük, ekkor képződik az éves fűtermés döntő hányada. A későbbi kaszálásokat sarjúnak nevezzük, ennek mennyisége a tájegységenként és évente az időjárási viszonyoknak megfelelően váltakozik. Ismerjük ezen kívül a tisztító kaszálás, fogalmát, amely tevékenység elsősorban a legelők karbantartásához szükséges, amikor a kórosodott növényi részeket, veszélyes tüskés legelőgyomokat kisebb cserjéket tisztítjuk le az őszi legelőről. Ez történhet kaszálógéppel vagy szárzúzóval is. A tisztító kaszálás az elhullajtott legelőtrágya aprításával annak talajba kerülését és a legelő egyengetését is elősegíti.

Kaszáláskor lényeges a tarlómagasság helyes beállítása. A fűfélék kívánatos tarlómagasságát az első évben 6-8cm, a második és a következő években 4-6cm-ben lehet megjelölni. A mély vágás után különösen nagyszámú sarjhajtás keletkezik az alvó rügyekből. Tehát ezzel a módszerrel bizonyos fűfajoknál meg lehet gyorsítani a bokrosodási folyamatot, az új hajtások azonban lényegesen lassabban fejlődnek, mint a fejlődésüket tovább folytató vágott hajtások. A túlságosan mélyre vágott fű regenerálódása lassú és a borotváló kaszálás nagymértékben veszélyezteti a füves területek élővilágát és a kasza élettartama szempontjából sem előnyös a zsombékok, vakondtúrások gyepcsomók vágása.