Jedlik Ányos ProgramA gyepgazdálkodás történeti áttekintéseA gyepgazdálkodás eszközei, gépei
GalériaFórum
FELHASZNÁLÓKNAK

Email:
Jelszó:
Regisztráció »
Főoldal

Az Európában egészen a közelmúltig alkalmazott termeléscentrikus mezőgazdasági modellt felváltotta az ún. multifunkcionális mezőgazdasági politika. Ebben a mezőgazdaság szempontok mellett az ökológiai, szociális, kulturális, hagyományőrzési valamint rekreációs szempontok is egyre növekvő súllyal jelennek meg.

A történelem során a gyepterületekkel szembeni elsődleges társadalmi igény az élelmiszertermelés szolgálata volt. Ennek során az élelmiszereket (hús és tej), a nem élelmiszernek minősülő mezőgazdasági alapanyagokat (bőr, gyapjú, más állati szőr, csont, szaru) a gyógyhatású növényeket, a legeltetés során keletkezett tüzelőanyagot (árvagané), valamint a legelő állatok igavonó erejét sorolták a gyep termékei közé. Az utóbbi időben azonban mindezek mellett, új szempontok is előtérbe kerültek, mint az élelmiszerbiztonság, a minőség vagy a gyepekben rejlő genetikai potenciál. A gyepek nem anyagi termékeinek fontossága azt követően értékelődött fel, amióta a fenntarthatóság vált a természeti erőforrások hasznosításának fő alapelvévé.

A gyepek nem anyagi jellegű hasznai az alábbiakban foglalhatók össze:

  • klímaváltozás befolyásolása
  • levegőtisztaság
  • vízvédelem
  • talajjavító hatás
  • széndioxid megkötés
  • genetikai diverzitás fenntartása
  • a táj formálásában betöltött szerep
  • hegyvidéki területeken a vízgyűjtő területek konzerválása
  • turizmus és vadászat
  • lavina és földcsuszamlás megakadályozása
  • bányarekultivációkban betöltött szerep
  • a gyepekhez kötődő tevékenységek kulturális hagyományőrző szerepköre

 

A tájak helyes arányú természetes és természetközeli élőhelyei és azok megfelelő térbeli elhelyezkedése, biztosíthatják egy térség biodiverzitását, és benne az ember számára is fontos ökológiai szolgáltatásokat. Ez a táj egészséges működésének és hosszú távú fennmaradásának alapja. Mindezek alapján a gyepek ökológiai szolgáltatásai az alábbiakban foglalhatók össze:

  • mezőgazdasági: a termés mennyiségének növelése és minőségének javítása a talaj védelme révén, kedvező mikroklimatikus hatással, a mezőgazdaság számára hasznos élőlények(kártevők ellenségei, beporzó rovarok, stb)számára élőhely biztosítással
  • talajvédelmi: szél és vízerózió elleni védelem, talajregeneráció elősegítése, talaj terhelésének tompítása
  • vízvédelmi: ivóvíz-bázisok,a felszín alatti és a felszíni vizek védelme
  • levegőszűrő: az áramló levegő mechanikai szűrése (pl: portól) az oxigéntermelés növelése, szén –dioxid megkötése, allergén porterhelés csökkentése
  • térstruktúra kialakító: a tér tagolása, struktúrálása, részegységekre bontása
  • élettér: őshonos növény- és állatvilág, a különböző szintű biodiverzitás fenntartása
  • tájképi esztétikai: pihenési és jóléti érték növelése a helyi közösség, illetve a vendégfogadás az idegenforgalom számára

 

Az Európai Unió a még természetes állapotban fennmaradt élőhelyek, valamint a vadon élő állat- és növényfajok védelme érdekében hozta létre az uniós jelentőségű védelemre érdemes területek rendszerét, ún. Natura 2000 hálózatot. Magyarországon számos olyan veszélyeztetett élőhelytípus, állat- és növényfaj fordul elő, amely az Unió jelenlegi földrajzi határain belül máshol nem található meg, így hazánk gazdag és egyedülálló természeti értékei egy új, önálló életföldrajzi régióval, (Pannon Ökorégió) gazdagították az Európai Uniót. Ezek közül is kiemelkedő értéket képviselnek azok a nyílt élőhelyek, melyeket hazánk földrajzi elhelyezkedése, éghajlata, természetes állatvilága és elődeink évezredes tevékenysége alakított ilyenné.

A rendszerváltást követő tulajdon és szerkezetváltás során a természetvédelmi oltalom alatt álló gyepterületek jelentős része nemzeti park igazgatóságok, ill. és más természetvédelmi szervezetek vagyonkezelésébe, tulajdonába került. Az országos jelentőségű védett természeti területekből 2009-ben 222000 Ha a gyep, s ebből mintegy 170979 hektár áll nemzeti park igazgatóságok vagyonkezelésében.

A nemzeti parki vagyonkezelésbe került területek mellett civil szervezetek is vásároltak természeti értékekben gazdag élőhelyeket, főként akkor, amikor ez a lehetőség a nemzeti parkok számára még nem nyílt meg. Ezek közül nagyságában és jelentőségében kiemelkedő a Magyarországi Természetvédelmi Közalapítvány Hálózat által megvásárolt területek nagysága, mely 2009-ben 6200 Ha kiterjedésű volt.

A megvásárolt többségében nyílt élőhelyek hagyományos gazdálkodási módokkal történő hasznosítása az elmúl másfél évtizedben történt átalakulásnak megfelelően egy teljesen újszerű megközelítést és megvalósítást igényelt. A Magyarországi természetvédelmi Közalapítvány Hálózatból a Pro Vértes Természetvédelmi Közalapítvány volt az első, mely a területvásárlások után az ebből adódó mindennapi természetgazdálkodási feladatokkal szembesült, így az itt szerzett tapasztalatok meghatározó jelentőségűek voltak a többi szervezet, de az egész hazai természetvédelmi hasznosítás szempontjából is.